A lombhullató fajok tavasztól őszig mindig szolgálnak megcsodálni valóval, színesen fakadó hajtásaikkal, hatalmas, sokszor igen illatos virágzatukkal, majd terméseik dús csokraival, s végül lombullás előtti levél elszíneződéseivel. Az örökzöld fajok pedig a fagyokkal dacolva még télen is díszíthetik a kerteket.

Szaporítani magról lehet rétegezés után, mert csak hosszabb idő alatt csíráznak ki.

Üveg alatt zölddugványról a lombhullatókat nyáron júniusban - júliusban, örökzöldeket félfás dugványról augusztusban – szeptemberben.

Viburnum x bodnantense

A V. farreri és V. grandiflorum hibridje 3 méter magasra növő lombhullató cserje, ágrendszere felfele törő. A bokor vörösesbarna ágai ritkán elágazóak, melyeken kihajtáskor tojásdad fogazott, mélyen erezett bronzos levelek fejlődnek. Virágjai bimbóban sötétrózsaszínűk kinyílva világos rózsaszínűek, enyhe időben már november - decemberben nyílni kezdenek, de fő virágzási ideje lombfakadás előtt február – márciusban van. Finom illatú, csöves halvány rózsaszínű virágait a csupasz ágakon, akár a hó alatt is kinyitja.

Igazi tavaszköszöntő cserje, vesszői vázába a lakásban is hosszan díszítenek. Talajban nem válogat, az öntözést és a védett fekvést meghálálja. Virágzás után a gyenge vagy elöregedett ágakat metsszük le róla

Viburnum x burkwoodii

A V. carlesii és az V. utile hibridje. 2 -3 méter magas gömbölyded cserje. Hajtásait barna csillagszőrök borítják. 4 – 7 cm hosszú, tojásdad vagy elliptikus levelei felül fényes sötétzöldek, fonákjukon szürkésen molyhosak. Levelei csak enyhe télen maradnak zöldek, kemény mínuszokban levelei lefagynak. Ősszel kialakuló csokros virágrügyei a hideg telet kibírja és nagy lapos félgömb alakú virágzatai áprilisra – májusra nyílnak ki. A szirmok bimbóban rózsaszínűek, kinyílva porcelánfehérek, rendkívül illatosak.

Humuszos kerti talajt és rendszeres vízellátást kíván. Félárnyékot kedvel, de árnyékban és tűző napon is megél. A kertben pihenő helyek és utak közelébe ültessük, hogy illata is érvényesüljön.

Viburnum lantana. – Ostormén bangita

 Hazája Európa, Nyugat – Ázsia, nálunk is őshonos, 3-4 méteresre is megnövő felálló ágú lombhullató cserje. Levelei nyelesek, tojásdadok tompán csúcsosak és 6-10 cm hosszú. A levéllemez vastag, ráncos, felül sötétzöld, csillagszőröktől molyhos, a széle finoman fűrészes. Krémfehér virágaik kicsik, bogernyővirágzatban nyílnak májusban – júniusban. Termése hosszúkás bogyószerű, csontár eleinte piros, később fekete. Lombja ősszel bársonyos liláspírosra színeződik. Minden talajon megél, mészkedvelő, szárazságtűrő

Viburnum opulus – Kánya bangita

Hazája Európa, Észak – Afrika, Észak – Ázsia. Nyirkosabb talajokon, erdőkben, ligetes vidékeken hazánkban is honos. 2-4 méter magas terebélyes lombhullató cserje. Levelei 3 -5 karéjúak, egyenlőtlenül fogasak, élénk zöldek, a fonákjuk világoszöld. Fehér virágai hajtások csúcsán lapos bogernyőben nyílnak május – júniusban. Az apró belső termővirágokat nagy fehér meddővirágok veszik körül. Élénkpiros termése sokáig díszít. Ősszel a levelei pirosra színeződnek, ilyenkor a terméses bokor nagyon mutatós.

Árnyéktűrő, de napon gazdagabban virágzik. Párás környezetet és nyirkos talajt szeret, száraz körülmények között sínylődő bokrokat megtámadják a levéltetvek és a pajzstetvek.

A Viburnum opulus ’Roseum’ változata a labdarózsa. Magyar nevét pompás gömb alakú virágzatáról kapta, mely csupa meddő virágokból áll.

Viburnum plicatum – Redőslevelű bangita

Kínából, Japánból származó 3 méteresre növő lombhullató faj. Erőteljes növekedésű, elterülő, emeletes ágrendszerű cserje. Levelei 6 -10 cm-esek, tojásdadok, ráncos felületűek, üde zöldek, őszre sötét – bordóra színeződnek. Áprilisban virító széles lapos virágzatának peremén nagy hófehér meddő virágok nyílnak. Termései kezdetben pirosak később feketék.

A ’Mariesii’ változat alacsony, lapos szétterülő bokrot nevel, virágdísze rendkívül dús, termést azonban keveset köt.

Érdekes szép formájú ágrendszere miatt kifejezetten szoliternek való, napperzselésre érzékeny ezért tűző napra ne ültessük  Jó talajt kíván, nyirkos, párás levegőjű, félárnyékos kertrészbe ültessük, aszályos időben gyakran öntőzzük.

Viburnum rhytidophyllum – Ráncoslevelű bangita

Közép- és Nyugat – Kínából származó 2-3 méter magas felálló ágú örökzöld cserje. Fiatal hajtásai barna csillagszőrösek. Rövidnyelű 10 – 16 cm hosszú levelei, lándzsásak vagy hosszúkásak, ép szélűek, felül erősen ráncosak, fénylő sötétzöldek, nagyon érdesek. Fonákjuk fehéressárga, dús nemezes – molyhos, a fonákon a levélerek kiemelkednek, ezért jól látszanak. A virágrügyek már előző év őszén kifejlődnek a növényen. Krémfehér virágaik aprók, május – júniusban nyílnak, 15 – 20 cm átmérőjű lapos bogernyőben. Termése gömbölyded húsos csontár, kezdetben piros, megérve fekete. Mélyrétegű, üde tápdús talajba, félárnyékba ültessük. Száraz körülmények között csak sínylődik. Napos fekvésbe is telepíthetjük, ha nyáron rendszeresen öntözzük. Az erős szeles, huzatos helyet azonban nem szereti, mert leveleit az erős légmozgás összeszabdalja. Erős fagyokban mínusz 25 C fok alatt visszafagyhat, de visszametszve egy év alatt regenerálódik.

Viburnum utile – Kis levelű bangita

  Közép – Kínából származik e karcsú, nyitott ágrendszerű kb. 2 méter magasra növő örökzöld cserje. Levelei fényes sötétzöldek, kissé kihegyesedő ovális formájúak. Májusban nyílnak kerekded virágzatba tömörült édes illatú fehér virágai. Termése oválisak és kékesfeketék. Fiatalon kissé fagyérzékeny, talajban nem válogatós félárnyékos helyre ültessük szoliternek. Fontos hibridek mint a V.burkwoodii, V. Pragense egyik szülőnövénye. 

Minden jog fenntartva!